Az utolsó órák  Sanghajban, az utolsó órák Kínában... Ennyi volt, vége van. A könnyeimmel küszködve ülök a reptéren és azon gondolkozom, hogy rohanhat ennyire az idő, hogy több, mint négy hónap így elrepült? Már most olyan minden, mintha nagyon régen vagy igazából meg sem történt volna... Nézegetem a fotókat és próbálom magamban tudatosítani, hogy nemcsak álom volt.

   Az érzések csak úgy kavarodnak bennem. Eljött a nap, hogy itt hagyom azt a várost, ami az elmúlt hónapokban az otthonom volt. A legfurább érzés, hogy Budapesten éltem négy évig és ott nem igazán éreztem ilyet, ez a kínai város meg egy hét alatt elrabolta a szívemet. 1000 arca van. Minden egyes nap más és más arcát ismerhettem meg. Mielőtt kijöttem, féltem attól, hogy lesznek mélypontok, próbáltam is magamat felkészíteni, hiszen ez volt az első alkalom, hogy ilyen sok időt töltöttem el messze az otthonomtól. És nem volt... csupán egyszer, de akkor is azért, mert novemberben tudatosult bennem, hogy egyszer haza kell mennem, hiszen eltelnek a hetek. De ha valaki azt mondja nekem előtte, hogy azért fogok sírni, mert nem akarom, hogy vége legyen biztos，hogy bolondnak nézem... és még akkor nem is tudtam, hogy januárban még milyen kalandokban lesz részem. Csak arra próbáltam gondolni, hogy egyszer még úgyis visszatérek ide.

2018 szeptember - az első fotóm a Bundon                          2019 január - (egyelőre) az utolsó fotóm a Bundon

   Mikor elkezdtem a blogomat írni, ígértem, hogy több témát is érinteni fogok. Azonban (szerencsére) mindig volt valami programunk, nem volt túl sok szabadidőm. Nem szerettem volna összekapni őket, fotókkal és videókkal szerettem volna színesíteni, erre azonban nem volt időm, ezért arra gondoltam, hogy miután hazaérek szépen, nyugodtan megírom őket és még nekem is egy tök jó visszaemlékezés lesz:)

   Azonban nem üres “kézzel” térek haza Sanghajból. Sok mindent tanultam, megtapasztaltam, így jöjjön 14+1 dolog, amivel gazdagabban térek haza erről a kalandról.

1. Türelemmel és toleranciával - Ha valaki egy új országba költözik vagy csak utazik nagyon fontos, hogy ne előítéletekkel keljen útra, valamint, hogy teljesen nyitottan álljon mindenhez. Volt olyan ismerősöm, akinek volt egy elképzelése, majd óriásit csalódott és nem is érezte olyan jól magát kint. Nagyon fontosnak tartottam, hogy úgy jöjjek ki, bármilyen is lesz, megtalálom azokat a dolgokat, amiket fogok tudni élvezni.Ha nem így jöttem volna ki, biztos sok minden zavarhatott volna. Azonban ezek a dolgok azok, amiken keresztül rengeteget türelmet és toleranciát szereztem. Például: felesleges idegeskedni, amikor tolonganak és összenyomnak az emberek, a köpködésük, szürcsölésük nekem már fel sem tűnt. A másik dolog a kollégium. Gyerekkoromban egy szobában laktam a bátyámmal, így azért volt már tapasztalatom, milyen is szobatárssal együtt lakni, azonban kollégiumban most laktam először. Büszke vagyok magamra, mert igyekeztem nagyon türelmes lenni, elengedni az idegesítő dolgokat, hiszen biztos nekem is vannak ilyenek, de azért minden nap hallgatni reggel a szobatársam hajszárítását ( a legtöbbször úgy, hogy én még aludtam volna), valamint a 4 hónapban 95%-ban az ő ébresztőórájára kelni, amit ő soha az életben nem hallott meg és volt, hogy 40 percig csörgött folyamatosan...:D nem is ragoznám tovább. Nagyon remélem, hogy ez a türelem otthon is megmarad, mert a családom nagyon boldog lenne:D
   
   
2. Majdnem megtanultam evőpálcikával enni - Na igen... én nagyon nagyon igyekeztem, de valahogy még mindig nem 100%-os a tudásom :D 4 hónap volt rá, hogy gyakoroljam, de a tészta evésénél még mindig a jól bevált olasz tekerési módszert alkalmazom. Innen is üzenem a családomnak, hogy otthon csak pálcikával várjanak, hiszen még mesterré kell válnom..., de azért ez is egy élmény volt, hogy 95%-ban csak pálcikát használtam.
   
   
3. Megtanultam kínaiként közlekedni - mindenki arra, amerre lát. Az sem zavarja őket, ha a rendőr fütyül utánuk. Legtöbbször ez volt jellemző a közlekedésre, még akkor is, ha jelzőlámpa jelezte a dolgokat. Elég hamar felbátorodtam és megtanultam, hogy is mennek itt a dolgok. Nem felejtem el azt sem, amikor először biciklikztem és csak sodródtam a sok motoros, biciklis között, igazi helyinek éreztem magamat:D
   
4. Rájöttem, hogy elég erős vagyok és ki tudok jutni az embertömegen keresztül a metróból - Nem volt sok ilyen alkalom, körübelül olyan 3 volt, amikor tényleg a teljes erőmből kellett kiindulnom 20 emberen keresztül, akik meg sem mozdultak, valamint a plusz 10 emberen keresztül, akik már szálltak fel:D
   
5. Még jobb emberismerettel lettem gazdagabb - Jó ember ismerőnek tartom magamat, de még mindig tudtam újat tanulni. Mivel rengeteg új embert ismertem meg, rengeteg új személyiségi típussal találkoztam. A legtöbben kedvesek voltak, de voltak olyanok is, akiket jobban megismerve rá kellett jönnöm, hogy teljesen más értékrendekkel rendelkeznek és lehet nem is baj, ha már nem töltünk annyi időt együtt, mint korábban.
   
   
6. Pekingi utazással - Szerintem, ha az emberek meghallják Kína nevét 99%-ban az első dolog, ami beugrik nekik az a Kínai Nagy fal. Ha már kint voltam én is mindenképpen szerettem volna látni, valamint Pekinget is szerettem volna felfedezni. Ez volt az első olyan utam, aminek egyedül vágtam neki. Igaz, úgy egyedül, hogy Pekingben 4 barát is várt rám, hogy találkozzunk. Többek között Csenge és Bori ( még az ELTE-n voltunk csoporttársak), akiknek ezúton is köszönöm, hogy elvittek a legjobb pekingi kacsás, valamint koreai bbq-s helyre, extra finom ételeket ettem abban a pár napban. A Corvinusos kínai tanárom 李建伟 Li Jianwei, aki egyik nap az idegenvezetőm volt. De az egyik legnagyobb élmény, hogy 5 év után újra találkoztam Tuo-val, aki 2013-ban elkezdte tanítani nekem Nyíregyházán a kínai nyelvet. Természetesen egy ebéd keretein belül találkoztunk, ahol vagy 10 fajta különböző ételt kóstolhattam meg az ajánlásával.
   
7. Már nem vagyok annyira válogatós - Megtanultam, hogy érdemes mindent megkóstolni, hiszen a végén ízleni fog. Otthon sajnos sosem voltam ennyire “bátor”, mindig a megszokott ízeket akartam. Azonban már Kína előtt eldöntöttem, hogy muszáj leszek mindent megkóstolni és enni, hiszen nem akartam mínusz kilókkal hazatérni. Meg alapból is, csomóan csak panaszkodnak, hogy Kínában nem tudtak mit enni. Hálistennek, hogy legyőztem ezt a régi rossz szokást, rengeteg finom étellel találkoztam és mindig volt valami, amit tudtam enni.
   
   
8. Plusz kilókkal- Haha, hát igen. Ha valaki azt mondja, hogy majd Kínában fogok hízni.... és én még attól tartottam, hogy mínusz kilókkal térek haza, de szerencsére nem így történt:)
   
   
9. Élőben láttam a kedvenc teniszezőimet - Még egy felejthetetlen élmény, hogy itt láthattam Djokovicot és Federert teniszezni a Shanghai Master Atp tornán. 
   
10. Barátokat szereztem a világ minden részéről - Mivel Réka barátnőm is egy lengyel lánnyal lett jóban és én is lengyelekkel töltöttem együtt sok időt ( a legjobb az egészben, hogy az egyik lány a egyetememről ismerte Réka barátnőjét) így az biztos, hogy egy lengyelországi kiruccanás már rajta van a listán:)  Nagyon szerencsés voltam, hogy egy magyar lány, Virág is az osztálytársam volt, akivel együtt töltöttük a karácsonyt és rengeteg tanáccsal látott el Kínával és utazásokkal kapcsolatban. Az osztályunk nagy része ázsiai diákokból állt, így már elmondhatom azt is, hogy vannak barátaim Koreából, Thaiföldről és Indonéziából is. Valamint a kínai lány, Skye is mindig ott volt, és mindenben segített nekem, ha szükségem volt rá.
    
11. Fotósként bővült a portfóliom - Egyik legnagyobb lehetőségként éltem meg, hogy  Sanghajban is fotózhattam például esküvőre készülő párokat, barátnőket, akik minden évben kiruccanak valamerre, és az idén pont Sanghajra esett a választásuk,valamint Kína hangulatát is sikerült megörökítenem. (További fotók: Instagram: @saramagyar_photography-https://www.instagram.com/saramagyar_photography, Facebook: https://www.facebook.com/magyarsarafoto/ )
    
12. Jobb angol tudással - Számomra az angol mindig is egy mumus volt. Sajnos, elég rossz alapokat kaptam, mikor elkezdtem tanulni. Tipikus példája voltam annak, hogy a nyelvvizsga meg van, de beszélni nem nagyon tudtam, mivel igazából sose volt nagyon rá alkalmam, ha meg lett volna, könnyebb volt azt mondani, hogy nem tudok angolul, hiszen annyira bizonytalan voltam magamban. De aztán rájöttem, hogy csak el kell kezdenem beszélni, valamit úgyis megértenek majd belőle és ez az elhatározás pont jól jött a kínai utam előtt. Igaz, hogy a kínait jöttem ki tanulni, de mivel  főleg lengyelekkel töltöttem sok időt velük angolul beszélgettem. Az biztos, hogy még most is rengeteg hiányosságom van és még később szeretnék még többet fejlődni, de ez a négy hónap sokat segített és most már tudom, hogy igenis tudok kommunikálni angolul és meg tudom magamat értetni, még akkor is, ha nyelvtanilag nem mindig a leghelyesebben beszélek.
    
    
13. Kuala Lumpur és Bali kalandokkal - Tudni kell rólam, hogy Bali évek óta a bakancslistám első pontja. Már mikor szeptemberben kiértem, az első hetekben nézegettem a repülőjegyet, hogy mennyi lenne eljutni Balira. Leesett az állam, hogy milyen jó árban van. Azonban volt egy-két dolog, ami miatt elvetettem ezt az ötletet ( szeretnék majd erről az útról is egy beszámolót, amiben majd részletesen elmesélek mindent) , úgy voltam vele, hogy elég lesz majd Kínán belül utazgatni, majd Balira elmegyek máskor. A sors úgy alakította, hogy jóban lettem egy lengyel lánnyal Ania-val, aki nagyon szívesen eljött velem, így 3 nap alatt le is szerveztük az egészet. Valamint még Kuala Lumpurban is eltölthettünk pár napot. Álomszerű 2 hetet töltöttünk a szigeten, és már most alig várom, hogy visszatérjek Balira. Ha nem jövök ki Sanghajba, ez a kaland még nagyon váratott volna magára:)
    
14. Erősebb testvéri és baráti kapcsolattal - Mindig is jó kapcsolatom volt a bátyámmal Marcival, azonban az évek során eddig még sose volt olyan, hogy kettesben töltöttünk el több, mint egy hetet, ráadásul külföldön. Számomra már ezért is megérte ez a kínai út, hogy neki is megmutathattam ezt a csodavilágot. Ha nem jövök ki, nem hiszem, hogy bármikor is belevágott volna egyedül egy ilyen kalandba. Ráadásul az a 10 nap tökéletesen telt, rengeteg mindent láttunk és teljesen elvarázsolta őt is a város, alig akart hazamenni és még a kapcsolatunk is erősödött a közös élmény által. Az, hogy Rékával együtt jöttünk ki Sanghajba, jobban nem is alakulhatott volna. Biztos vagyok benne, hogy ha nem együtt lettünk volna kint, nem lett volna ennyire jó. Együtt csodálkoztunk rá mindenre, ha kellett panaszkodni volt kihez fordulni (hálistennek maximum csak a szobatársakról kellett, amikor már túl sok volt minden :D)  és természetesen rengeteg izgalmas pillanatunk volt. Az, hogy közösen élhettük át és ilyen élményeket szereztünk együtt még jobban megerősítette a több, mint 4 éves barátságunkat és már alig várjuk a következő közös kalandunkat. 
    

14+1. HSK 5 nyelvvizsgával ( közép és felsőfok közötti szint) - Minden év elején írok egy listát, amin az az évi célok szerepelnek. 2018-ban a listámra felkerült a HSK5 nyelvvizsga. Akkor még nem tudtam, hogy Sanghajban lesz lehetőségem tanulni a nyelvet. Mint már egy korábbi bejegyzésemben említettem, a Konfuciusz ösztöndíjasoknak volt nyelvvizsga felkészítő, valamint ingyen megpróbálhattuk december elején a vizsgát. Próbáltam sokat készülni rá, de nagyon nehéz volt a vizsga. Legnagyobb meglepetés volt, amikor 2019 január elején jött az üzenet, hogy sikerült a nyelvvizsga!:) Óriási volt az örömöm, hogy már ezt a pontot is lehúzhatom a listámról és, hogy nyelvtudásilag sem volt hiába ez a pár hónap:) 

   Azonban teljesen mégsem ért véget még ez az utam. Igaz, hogy most elhagyom Sanghajt, de még egy hétre meglátogatom a fogadott nővérkémet Dubajban ( így azért kicsivel könnyebb elhagynom Kínát). 

   Egyszerűen tényleg ez egy álom, ami történt velem az elmúlt hónapokban és már most arra próbálok gondolni, hogy mi is legyen a következő kalandom, hiszen ha egyszer elindul az ember, nagyon nehéz megállnia... most már én is tudom, milyen érzés ez...:) 

Ui: Köszönök mindent neked Sanghaj, legjobb voltál❤️