2014 júliusában jött az sms, felvételt nyertem az ELTE kínai szakra. Nagyon vártam már, hiszen egy teljesen új élet vette kezdetét. Vajon milyen lesz a fővárosban, milyen lehetőségek várnak rám?

   A kínai szakról azt érdemes tudni, hogy az elején még nagyobb a létszám, aztán az első pár hétben fokozatosan csökken.  A mi évfolyamunk olyan 50-60 fővel indult el, de már az első pár hét után sokan ott hagyták, hiszen nem vették komolyan, hogy itt tényleg folyamatosan készülni kell az órákra. Ez nem egy olyan szak, hogy év közben  elvagy, szinte minden nap jársz a pesti éjszakába és „csak” a vizsgaidőszakban elég tanulni a vizsgákra. Minden nap gyakorolni és tanulni kellett. Az első évem napjai konkrétan ebből álltak: elmentem iskolába, hazaértem, pihentem egy kicsit, majd elkezdtem tanulni és estig az asztalnál ültem és gyakoroltam a karaktereket, valamint a nyelvtani dolgokat. Egy héten három kínai nyelvóránk volt, kettő anyanyelvi tanárral (akik az elején angolul magyarázták az anyagot), valamint egy óra egy magyar tanárnővel volt, akivel a nyelvtani dolgokat vettük át. Szerencsés voltam, hiszen nagyon jó tanárokat kaptam. Blanka tanárnőnek a mai napig hálás vagyok, hiszen ő adta nekem tudásilag a legtöbbet abban a három évben.

 A kínai nyelvórákon kívül tanultunk például kínai történelmet, távol-keleti történelmet, vallásismeretet, művészettörténetet, klasszikus kínait, filozófiát,eszmetörténetet... Az első évben egyáltalán nem volt sok óránk, de igazából bőven elég volt, mivel a gyakorlás rengeteg időt elvett. A BTK-n a fő szak mellé második évtől mindenkinek választani kellett egy úgy nevezett minort (egy másik szakot). A kínai szakon volt egy olyan lehetőség, hogy ha az első év végi alapvizsga négyesre vagy ötösre sikerül, akkor bekerülhetünk a fordító- és tolmács specializációra, ami kiváltja a minort. Amint ezt megtudtam, rögtön az lett a célom, hogy ez sikerüljön. Én a kínai nyelv miatt mentem oda, egyáltalán nem akartam semmilyen más nyelvi vagy alibi szakot felvenni. Miután megvolt a célkitűzésem, még inkább csak erre hajtottam. Rengeteg szódolgozat, nyelvtani dolgozat és négy zh várt ránk az évben. Azt tudni kell, hogy az alapvizsgáról már gólyatáborban hallottunk. A felsőbb évesek többször is elmondták nekünk, hogy ez egy nehéz vizsga, nagyon sokan ezek buknak el. Akik megbuknak, azoknak évet kell ismételniük... Év közben a tanároktól is ezt hallgattuk. Volt, akire motiválva hatottak, volt, akire egyáltalán nem. Szerintem érthető, hogy miért is volt számomra nagyon fontos. Az alapvizsga előtt két héttel volt az utolsó zh-nk. Rettenetesen izgultam előtte (pedig én nem nagyon szoktam), hiszen úgy gondoltam, hogy ha ez jól sikerül, akkor az alapvizsgán se lesz gond. Rendesen felkészültem, de nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna: hármast kaptam. Lehet, hogy ez most nem hangzik annyira vészesnek, de akkor nekem az volt. Ha egy zh-t nem tudok megírni négyesre vagy ötösre, akkor az alapvizsgát, ami az egész első éves anyagból lesz, hogy fogom megírni? Hogy fogok így bekerülni a specializációra? Hát így sehogy... ott voltam másfél héttel az alapvizsga előtt és ott tartottam, hogy ott hagyom az egészet, nem folytatom tovább. Hiszen, mint már említettem, én nem akartam minort választani, más szakot tanulni. Engem csak a kínai szak érdekelt, feleslegesnek tartottam, hogy más tárgyakra – amelyek nem érdekelnek – időt szánjak. Úgy gondoltam, hogy elvégzek inkább egy fotós OKJ-s képzést és majd fotósként dolgozom. Még mai napig emlékszem, mikor a zh után ültem a Nyíregyházára tartó vonaton és sírva tervezgettem, hogy ha ott hagyom, merre tovább.

  A legegyszerűbb lett volna ott hagyni… de hála az égnek, én nem egy ilyen típusú ember vagyok, aki már az első, második, harmadik… nehézségnél csak úgy ott hagyja. Meg volt így is a B tervem (a fotózás), de összeszedtem magamat és elkezdtem felkészülni rendesen az alapvizsgára. Egy hétig folyamatosan tanultam. Megtanultam az összes szót, amit első évben tanultunk, minden nyelvtant átnéztem. Utólag nézve szerintem kellett az a kis kiborulásom, hiszen az alapvizsga napján olyan nyugodt voltam, mint még soha. Ott ültem az első sorban és amíg a többiek izgulva, én mosolyogva vártam, hogy a tanárnőtől megkapjuk a feladatlapokat. Tudtam, hogy nincs mit veszítenem. Én mindent megtettem, ha meg mégsem sikerülne, már tudtam merre tovább.

  Ötös lett az írásbelim… hihetetlen volt. Apát idézve: „a tudás gyökere keserű, de a gyümölcse édes.” (ez a mondat végig követi a tanulmányi éveimet :D) és mennyire igaza van… a szóbelire négyest kaptam, így összevonva négyes lett... négyes lett az alapvizsgám… és akkor ez mit is jelentett??? Hát azt, hogy igen... sikerült... bekerültem a specializációra:)