Az egész, hogy elmegyek a Shanghai Masters Atp-re egy hirtelen felindulásból jött. Évek óta kedvencem Federer és amikor láttam, hogy fog játszani egyszerűen nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy itt vagyok egy városban vele, szinte “karnyújtásnyira” van, én meg kihagyom ezt a lehetőséget? Tudtam, hogy szerda este játszani fog, így kedden egész este jegyet keresgéltem. Találtam is, de azért féltem mi van, hogy ha nem eredeti jegyet árul az oldal, hiszen már az egyik hivatalos oldalon, amit találtam Sold Out-ot írt. Azért itt kint annyira még nem ismerem ezeket az oldalakat, így eldöntöttem, hogy szerda délután személyesen elmegyek és megnézem egyáltalán létezik-e a cég. Meg is talaláltam végül, már az ajtóra ki volt írva, hogy jegyárusítás a Shanghai Masters Atp-re. Azonban addigra már az összes jegyet eladták aznapra, de csütörtökre még volt eladó. Azt láttam, hogy Djokovic már bejutott. Azért őt is egy élmény lehet látni, meg az egész eseményen egy élmény lehet résztvenni, még akkor is, ha nem a kedvenceim játszanak, de azért fürkésztem a verseny weboldalát. Hogy is lesz, ha ma Federer nyer, akkor holnap is játszik? Számításaim szerint igen volt a válasz, így megvettem a jegyet csütörtökre. Nem mertem szinte senkinek se mondani, hogy lehet fogom látni Federert és Djokovicot is, fel sem fogtam. Este mikor játszott Federer, azért rá-rá pillantottam az eredményre, de az igazi öröm akkor jött, mikor a csütörtöki program ki volt írva: 3-tól Djokovic, 6-tól Federer...

   Csütörtök délelőtt úgy izgultam, hogy már csak a délutánra koncentráltam, mi, hogy legyen. Mivel a kollégiumtól 30 km-re volt az esemény úgy döntöttem, hogy rendelek egy kocsit (olyan, mint otthon a telekocsi), ami majd kivisz. Meg is rendeltem 13:45re, hogy 15:00-re mindenképp kiérjek, mikor Djokovic kezd. Majd jött az üzenet, hogy a soffőr nem ér oda csak 14:30ra, nem baj-e? Hát de. Nagy baj volt, így végül azt lemondtam és hívtam egy Didit ( olyan, mint az über). Időben eljött értem, olyan 40 perces út volt a csarnokig. Egyre izgatottabb lettem, amikor a távolból már megláttam a csarnokot, majd egyre több plakátot az eseményről. Tudtam, hogy már nagyon közel lehetünk. Az úton, ahol a csarnok volt, végig jegyárusok álltak, akik kis táblákkal jelezték, hogy jegyet vennének, (hogy utána azt drágábban eladják). 

   Mikor megérkeztem először is próbáltam felfogni, hogy mi is fog ma történni, aztán gyorsan meg is kértem valakit, hogy készítsen egy fotót rólam életem egyik legszebb és legizgalmasabb napján. A biztonsági átvizsgálás után a jegyemet nézték meg és már be is jutottam. Mivel még volt egy kis időm Djokovic meccséig körülnéztem milyen helyek vannak. Az összes szponzornak volt egy standja, ahol vagy meg lehetett nézni a legújabb luxusautókat, vagy ki lehetett próbálni, hogy készül egy 360 fokos videófelvétel. A gyerekek is találtak maguknak VR játékokat, valamint két nagyobb meccs között koncertek szórakoztatták a látogatókat. Egy helyen rengeteg ember várakozott, a teniszezők bejáratánál. Mindenki várta, hátha megpillanthatja a kedvencét. A csarnokon kívül voltak kisebb pályák is, amiken a többi  meccs volt. A jeggyel, amit lehet venni, mindegyik helyszínre be lehet lépni, a csarnokba pedig helyreszól. Ahogy sétálgattam egyszer csak kínai katona szobrokat láttam meg, egy másodperccel később esett le, hogy hát ezek híres teniszezők, mint Federer és Djokovic, persze a közös kép nem maradhatott el. 

   15:00 órakor gyorsan bementem a csarnokba, még egy kicsit várni kellett, hogy beengedjenek a szektorba. A pillanatot, amikor először megláttam a csarnokot belülről és a pályát sosem fogom elfeljteni, óriási nagy volt, le is sokkolt egy kicsit, majd utána vettem észre, hogy már Djokovic-ék a pályán vannak, szóval gyorsan fel siettem elfoglalni a helyemet. Magasan ültem, féltem is tőle, hogy egyáltalán fogom látni a labdát?:D De hál’istennek teljesen jó helyem volt, láttam mindent. A meccs nem volt hosszú, 6-4,6-0ra győzött Djokovic, de nagyon sok jó, hosszú labdamenet volt , valamint látványos megmozdulások is. Djokovic természetesen, ha úgy gondolta különösen megérdemli, buzdította a közönséget, hogy jár neki a taps, de persze ezt enélkül is lelkesen megtettük. Sok Djokovic szurkoló volt zászlókkal, akik hangosan skandálták a kedvencük nevét. Djokovic ezt a végén az interjú résznél meg is hálálta, pár szót például: szereti Kínát-我爱中国 ( wǒ ài Zhōngguó）kínaiul is elmondott.

   A meccs után még majdnem másfél óra volt a számomra nagy meccsig. Addig a büfében vettem egy kis kaját, majd körülnéztem megint milyen programok vannak. Kiszúrtam, hogy van egy hely, ahol lehet fotózkodni a győztes kupájának másolatával... természetesen nem hagyhattam ki... :D majd belehallgattam a koncertbe. Közben a háttérben gyönyörű naplemente volt, felettünk pedig egy légi pálya volt, így sok repülő ment el, az egész nagyon hangulatos volt.

   Igyekeztem 6 óra előtt beérni a csarnokba, le ne maradjak valamiről. Itt Kínában 6-kor már sötét van, így ez a meccs már reflektor fényes volt. A lelkes Federer Fan-ok velem szemben a túloldalon, már készen álltak a meccsre: zászlókat lengettek, és skandálták a Roger nevet. És akkor eljött a nagy pillanat, először az ellenfelet, Roberto Bautista Agut spanyol játékost szólították, majd a következő pillanatban szinte felrobbant a csarnok, hiszen megérkezett Federer!!! Nem bírtam abba hagyni a mosolygást. 13 éve követem a pályafutását, évek óta ábrándoztam róla, hogy remélem egy nap láthatom még élőben játszani. Csak Sanghajig kellett eljönnöm és tessék... az egyik legnagyobb álmom valóra vált. Nagyon jó és izgalmas meccs volt. Élőben ezek az ütések még gyorsabbak és még laposabbak, mint a tévében. Gyakran úgy láttam, hogy át se fog menni a labda, de legtöbbször tévedtem. A challenge kikérésnél a szurkolók egységes huhogással várták az igazságot. Mellettem lévő szektorban a spanyol fiúnak volt 10 lelkes kínai szurkolója, akik a spanyol zászlót lengetve buzdították a kedvencüket. Jó volt látni, ahogy pár spanyol szurkoló odament hozzájuk, hadd csináljanak velük egy közös képet. A hangulat mindig nagyon jó volt a csarnokban, vagy a szurkolók hangjától zengett, vagy egy kis zenei aláfestéstől, miközben megpihentek egy kicsit a játékosok. Szebb lezárás nem is lehetett volna, hiszen Federer megnyerte a meccset: 6-3, 2-6, 6-4 és a csarnok ismét felrobbant! 

   A meccs után alig akartam visszaindulni a kollégiumba, nem akartam, hogy vége legyen ennek az álomnak..., de sajnos vissza kellett csöppennem a valóságba, hiszen másnap vizsgánk volt, így még egy kis tanulás is várt rám.... , de az biztos, hogy örökké emlékezni fogok erre a csütörtöki napra!:)