Visszatekintés: A 2018 szeptember - 2019 január közötti időszakot Kínában, azon belül pedig Sanghajban töltöttem ösztöndíjasként, ezért a tavalyi karácsonyt kint ünnepeltem életemben először távol a családomtól. Most elmesélem nektek, milyen is volt a világ másik oldalán egy olyan helyen tölteni az ünnepet, ahol hivatalosan nem is ünneplik, de  mégis szinte teljesen karácsonyi hangulatba lehetett kerülni.

Akik már követték korábban is a blogomat, tudják, hogy először 2017 - ben próbáltam kijutni ösztöndíjjal Kínába, csak akkor végül nem kaptam meg a lehetőséget. A 2016 - os karácsony, amikor azt hittem, hogy jövőre nem leszek itthon a családommal eléggé érezelemmel teli volt olyan szempontból, hogy kicsit szomorkásan telt,  szinte sírni tudtam volna (lehet sírtam is), hogy jövőre nem leszek itthon…, de ugye másképp alakult, mivel nem nyertem el akkor az ösztöndíjat, ezért itthon voltam.
Ezután teljesen másképp álltam a 2018-as karácsonyhoz. Teljesen felkészültem rá, hogy lesz most egy olyan év, amikor távol leszek, de igazából utána nem sokára jövök is haza és együtt tudunk majd lenni. Persze ott volt bennem az is, hogy próbáltam elég lazán venni a karácsonyt, ne legyen az, hogy nagyon honvágyam legyen, ami végül nem is igazán volt, de ehhez nagyon sok minden hozzájárult.

Az ember azt hinné, hogy ha egy nemzet nem ünnepli hivatalosan a karácsonyt, nincs is karácsonyi hangulat. Igazából már a kínai embereknek is olyan a karácsony, mint például nálunk egyre több embernek a halloween.
Mikor szeptemberben megérkeztünk, már akkor az egyetemen láttunk pár karácsonyi dekort, úgy voltak vele inkább le se szedik, maradhat az jövőre is…
A plázák már novemberben teljes pompában álltak, világító fények kívül-belül, karácsonyfa, külső dekorációk, nem volt hiány semmiből.
Sőt…. még egy karácsonyi vásárba is eljutottunk. Igaz, hogy elég kis helyen rendezték, de volt forralt bor és más finomságokat is lehetett találni. Mondjuk a karácsonyi zenével hadilábon álltak, valamiért azt hitték, hogy teljesen rendben van, ha ’70 - es ’80 - as évek zenéit játszanak, mint például Madonna és társai… Majd, amikor már záróra előtt majdnem indultunk haza, sőt már el is indultunk, meghallottuk az “All I Want For Christmas Is You- t”, ami már egy ikonikus karácsonyi dal és számomra megunhatatlan. Gyorsan vissza is mentünk két kis ház között, hogy legalább egy darab karácsonyi számot hallhassunk ilyen karácsonyi dekorban és hangulatban. Hamar kiderült. hogy az utolsó három számra tartogatták az igazi dalokat, hiszen még a Last Christmas-t (másik ikonikus dal) is sikerült lejátszaniuk utolsóként -  Wuhuu. 

December 23-án Rékával és a két lengyel barátnőnkkel Agataval és Aniaval elmentünk az egyik kedvenc koreai éttermünkbe - ami az egyetemem mellett volt -  egy ünnepi ebédre, mivel a másnapi karácsonyozáson Ania nem volt velünk, ő az egyik olasz barátnőjénél ünnepelt Hangzhouban. Készültünk egymással egy kis ajándékkal is. Én alapból szeretek személyesebb ajándékot adni és szerencsére még időben kitaláltam, hogy  a lányoknak is jó lenne készülni valamivel. Utána néztem, hogy a TaoBao-n (hasonló, mint az AliExpress és Ebay rendelős oldalak csak Kínán belül) tudok fotóskönyvet csináltatni, így Rékának csináltam egy képválogatást a kínai életünkről, Agatanak és Anianak pedig egy mágnest csináltattam, amiben egy közös fotó volt négyünkről, nagyon örültek neki. Aniatól mind hárman kaptunk egy kis karácsonyi fejdíszt, ami 24-e este és egész nap 25-én rajtunk volt, ezzel is megteremtve a karácsonyi hangulatunkat… :D

December 24-én életem első karácsonya volt, amikor is iskolába kellett mennem. Nem fogok hazudni, extra fura érzés volt ott ülni és tanulni az újabb kínai szavakat. Már korábbi bejegyzésben említettem, mikor az egyetemről meséltem, hogy nagyon kedves és jófej tanáraink voltak. Oly annyira, hogy már az előző héten a tanárnőink leszervezték, hogy karácsony napján az órák után elmegyünk együtt ebédelni az osztállyal, valamint  jelezték, hogy készüljünk ajándékkal is, mert meg fogjuk egymást ajándékozni. Az izgalmas az volt benne, hogy nem húztuk ki előre a neveket, úgy kellett megvenni az ajándékot, hogy nem tudtuk ki fogja megkapni. Kicsit izgultam, mert végül egy rózsaszín naplót és egy tollat vettem és féltem, ha végül fiú fogja kapni, mit fog szólni…, de a lehető legjobban alakult. Az ajándékozás végére ketten maradtunk az egyik thai lány osztálytársammal Mild-dal, aki amikor meglátta, hogy én maradtam nagyon megörült. Rögtön mondta, hogy az ajándéka tökéletes lesz számomra… és tényleg az is volt, hiszen egy egyszer használatos filmes fényképezőt kaptam (ilyen ajándékra egyáltalán nem számítottam), de szerencsére én is jól választottam, mert nagyon szeret naplót írni és így nagyon örült az ajándékának. :)

Az ebéd után úgy döntöttem, hogy biciklivel megyek vissza az egyetemre, úgy gyorsabb mintha metróznék, meg az idő is kellemes volt és amúgy is úgy rákattantam a bicózásra, hogy ahova tudtam az utolsó pár hétben már azzal mentem.
Szentestére a magyar osztálytársam, Virág áthívott magához minket: Rékát, Agatat és engem. Igazából mikor feljött ez a lehetőség, mint karácsonyozás nagyon megörültem neki, hogy egy otthonos környezetben, nyugalomban, házi főzttel tudnánk ünnepelni a karácsonyt. Kicsit nehezen képzeltem el, hogy elmegyünk egy étterembe, eszünk, utána meg mindenki megy vissza a kollégiumba. Virág nagyon finom sajtos húst sütött krumpli pürével (ami alapból nagy kedvencem), mi meg a lányokkal vittünk egy kis süteményt az Ikeából :D. Vacsora közben karácsonyi dalok szóltak, majd Agata megmutatta nekünk, ők Lengyelországban milyen dalokat szoktak hallgatni, utána megajándékoztuk egymást és megnéztük az Igazából szerelmet (ami egy újabb kihagyhatatlan dolog a karácsonyaimból).
Taxival mentünk haza. A taxis bácsi nagyon aranyos volt, kicsit beszélgettünk vele, majd mondtuk neki, hogy ma van karácsony és nem lenne-e baj, ha útközben karácsonyi dalokat hallgatnánk. Annyira jó fej volt, hogy rögtön mondta, csatlakozzak fel a kocsi bluetooth rendszerére és így jó hangosan hallgathattuk és énekelhettük a kedvenc dalainkat a sofőr örömére.

Olyan este 11 körül értem haza a kollégiumba és a családdal már meg volt beszélve előre, hogy majd akkor Skypeolunk és kibontjuk az ajándékokat. A bátyám, Marci december elején kijött meglátogatni és hozott egy kis csomagot, amit csak karácsony este nyithattam ki. Ebben a csomagban volt egy videó, amit a barátaim készítettek nekem, mindenki hagyott egy kis karácsonyi üzenetet (nagyon-nagyon jó volt őket látni és hallani), majd elolvastam a nagymamám kézzel írott levelét és kibontottam a családomtól kapott  ajándékot, ami egy családfa medálos nyakláncot rejtett - na ez volt az a pont, amikor a könnyeimet már nem tudtam visszatartani.
Én is készültem nekik egy kis ajándékkal, igazából a szokásos kis családi képes naptárat rendeltem meg otthonra, amit én állítottam össze. Ők is kibontották az ajándékokat, csináltunk egy szelfit és mivel már hajnali 1 óra volt én mentem is aludni.

December 25-én reggel iskolába kellett volna mennem, de annyira fáradt voltam, hogy egyszerűen nem bírtam kikelni az ágyból és úgy voltam vele, hogy karácsony van, megérdemlem a pihenést. Rékával és Agataval megbeszéltük, hogy aznap elmegyünk a Bundra. El is indultam délután a szokásos kis buszommal, azonban valamiért a busz most hamarabb megállt és le kellett szállni. Azt hittem, hogy “oo már csak maximum 10 perc és a Bundnál vagyok”, elgyalogolok. Hát hatalmasat tévedtem. Csak mentem és mentem és még sehol nem voltam, így próbáltam keresni egy biciklit. Nagy nehezen találtam is egyet, így azzal mentem tovább. Közben Réka is hívott, hogy ők is biciklivel érkeznek, de nem jutottak el a Bundig, mert megállították őket a szilveszteri készülődés miatt, hiszen már óriási előkészületek voltak ekkor is, tele volt rendőrrel a Bund környéke ( az új évről is mesélek majd egy következő bejegyzésben…). Végül engem is megállítottak, hogy biciklivel nem mehetek tovább, így gyalogolnom kellett még egy kicsit. Természetesen egész nap a kis karácsonyi fejdíszünkben voltunk, igazából nem nagyon tüntünk ki, hiszen a kínai emberek is tudnak elég cifra dolgokat magukra venni akár csak egy átlagos napon is. Csináltunk pár közös képet, majd mentünk is tovább egy nagyooon izgalmas karácsonyi programra: a Victoria Secret boltba… :D Már rég terveztük, hogy majd nézzünk el és ez a nap pont megfelelő volt rá. Egy 4 emeletes üzlet volt, igazából a felső emelet volt izgalmasabb számunkra, ahol a showról voltak részletek, kulisszatitkok, fotófal, sminkasztal, valamint a showkra készült ruhákból  is ki volt állítva pár darab. A falon ott tündököltek az eddigi modellek nevei, rögtön megkerestük Mihalik Enikő és Palvin Barbi nevét, valamint a 2018-as showról már mutattak videókat és pont Babrbit is mutatták. Azért jó érzés volt magyarként egy sanghaji Victoria Secret boltban egy világhírű magyar modellt látni a tv-ben. :D

Utána hazaindultunk, útközben Skypeoltam a metrón még a családdal, majd a suli melletti kedvenc buritosomnál vettem egy rántott húsos buritot (mai napig hiányzik) és a fullos karácsonyi vacsim közben megnéztem a Reszkessetek betörőket.

Úgy gondolom, hogy Sanghajban a karácsonyunk szebben nem is telhetett volna, teljesen kihoztuk belőle a maximumot és Igazából (még így több ezer km-re a családtól is) szeretet vett körül minket... :)