Lassan már egy hónap eltelt, amióta (2018. szeptember 3.) megérkeztem Kínába... még mindig hihetetlen. Évek óta készültem rá és most itt vagyok. De hogyan is lettem Sanghaj Sára? Azért nem volt ez olyan egyszerű menet...
Bárkinek elmondom, hogy kínaiul tanulok, az első kérdés: Miért pont kínai? Ilyenkor mindenki azt várja, hogy egy tudományos, érvekkel teli levezetést mondok arról, miért is... de az igazság az, hogy az egész akkor kezdődött, mikor anya látott egy riportot a tévében, hogy a kínai nyelvnek milyen nagy jövője van. Rögtön mondta nekem, hogy Sárikám, neked kínaiul kellene tanulnod... Teljesen bolondnak néztem... kínait?? Miért tanulnék én kínait? És ahogy ez a mondat elhangzott tőle, nemsokára jöttek is a jelek...: kiderült, az egyik ismerősöm is tanulja és imádja ezt a nyelvet, csak ő Debrecenbe jár át. A gimnáziumomban is elkezdték hirdetni, hogy van lehetőség kínait tanulni (emlékszem, amikor az osztályfőnökünk mondta, el nem tudtam képzelni, vajon ki az, aki ezt a furcsa nyelvet akarná tanulni?). Végezetül pedig kiderült, hogy Pekingből érkezik egy tanár, aki abban a nyelviskolában fog tanítani Nyíregyházán, ahol anya egyik jó barátnője is dolgozott, így rögtön feltették nekem a kérdést: Nem akarnék tanulni kínai nyelvet? És mivel szeretek új dolgokat megtapasztalni (és már az utóbbi időben egyre többet hallottam a ,,kínai” szót), úgy voltam vele, miért is ne, meglátjuk, mi sül ki belőle...
Végzős voltam a gimiben, mikor beiratkoztam. Egy héten kétszer volt kínai órám, már az első perctől elvarázsolt az egész: kihívást láttam benne és nagyon érdekesnek találtam, hogy végre az angol és a német után valami izgalmasabb nyelvet tanulhatok. Szorgalmasan csináltam a házi feladatokat, készültem az órákra, sok pozitív visszajelzést kaptam, elég hamar megszerettem. Mint mindenki, az utolsó gimnazista évemben én is mindig megkaptam azt a kérdést, hogy na, merre tovább?? Na, merre... legyek jogász, pszichológus, közgazdász? Vagy mi lenne, ha elmennék kínai szakra??? Ez a választás, azért nem lenne mindennapi. Megismerném jobban a távol-keleti kultúrát és tanulhatnám a nyelvet...
2014 január eleje volt, amikor már én is úgy gondoltam, itt az ideje eldönteni, merre tovább. Ekkor azért már 80%-ban a kínai szak volt a tervem, de mivel hiszek a sorsszerű dolgokban, azért kíváncsiságból felírtam az említett szakokat egy papírzsepire (éppen az volt kéznél), és úgy gondoltam, amit először kihúzok, az az én utam.... szerintem nem is kell leírnom, melyiket húztam...:)
Májusban a kínai tanárom Tuo, elvitt Budapestre a Chinese Bridge nevezetű kínai versenyre, ahol kínaiul tanuló gimnazisták mérhették össze a tudásukat. Akkor már nyolc hónapja tanultam kínaiul, de az a nyolc hónapnyi heti két alkalom ennél a nyelvnél szinte semmi. De Tuo a tanárom nagyon lelkes volt, ezért én is ki szerettem volna próbálni, milyen egy ilyen versenyen részt venni. Megtanultam egy szöveget ,,Az én kínai álmom” címmel, amit Tuo segített megírni (vagyis inkább főleg Tuo írt meg), majd a Tehetség részre megtanultam egy kínai dalt. A verseny nagyon jó volt, páran voltunk, akik pár hónapja tanulták a nyelvet, de voltak, akik évek óta. Teljesen leesett az állam, hogy már milyen szinten beszélik a nyelvet, és reméltem, hogy egy nap talán én is így fogok beszélni kínaiul.
Folytatás következik...:)
